K-pop tinik Kínában - a férfiatlan férfi most a trend?

Az állami médiának már egy kifejezése is van arra, ami a fiatalok közt folyik: férfiassági válság. A felnövekvő generáció puhány, nőies és lelassult. Szükségük lenne fegyelmezésre, izomerőre, illetve olyan hagyományos értékekre, amitől a férfi férfi.

A kínai tinédzserek androgün együtteseket követnek, főleg a most divatos dél-koreai pop, ún. KPOP-műfajban. Uniszex divatot követnek, az izomhoz kötött férfiasság eszméje és a hazafiság tüske a szemükben. Épp ezért olyan példaképeket helyez a média előtérbe, akik férfias szakmákat képviselnek: katonákat, tűzoltókat és sportolókat.

A oktatásügyi minisztérium is népszerűsíti a férfi példakép kiállítását azzal, hogy arra törekszik, hogy egyre több férfi testneveléstanár legyen az általános és középiskolákban. Valójában ez egy egész komoly probléma, mert tanulási nyomás alatt állnak a tinédzserek, így keveset mozognak, nehéz táskákat cipelnek, tehát a tartásukkal, csontozatukkal, gerincükkel hamar probléma adódik.

A férfiatlan viselkedésnek egyébként az is oka lehet, hogy otthon sincs példakép: már a szülői házban is az anya vagy a nagymamák a főszereplők, ők vannak közvetlen kapcsolatban a gyermekkel, ők nevelik fel. A tanári karban alig van férfi tanerő. A kamasz fiúk már nem akarnak „háborús hősök” lenni, így a nemzeti biztonság jövője sem biztosított. „Ilyeneket csak férfiak mondhatnak. A jövőben a férfiaknak is ki kell hordaniuk babáinkat.” – írja egy internetező felhasználó NŐ! A közösségi médiában nem ritkák az ilyen jellegű viták, eltérő nézőpontok vannak van, akit felháborít a kamasz fiúk férfiatlansága, de van egy olyan nézet is, hogy támogatni kell a sokszínűséget ahelyett, hogy szűklátókörű ötleteket adna át az előítéletek és a diszkrimináció ösztönzésére. Illetve az oktatásnak nem az a feladata, hogy „férfiakat” és „nőket” képezzen, hanem „embereket”!

„Nekem fiam van – írja egy blogger – és szeretném, ha egyszer férfi lenne belőle, nem egy mosogatórongy. Az, hogy nőiesebb egy kamasz, nem feltétlen probléma, de az, hogy olyan „férfi-szépségideálok” vannak a médiában, akikről még azt sem lehet megállapítani, hogy fiú vagy lány – és ezeket követik a kamasz fiúk, ott a baj!” A homoszexualitást pedig nem szabad elítélni, de nem kell erre bíztatni a gyerekeket.

Sok kínai férfi filmszínész hord fülbevalót, sminket és – akár nőies – tetoválást. „Frisshúsnak” nevezik őket és sokan hibáztatják őket is a társadalom általános problémáiért. Az új férfiasságot azonban nem mindenki látja problémának, még a rendszeren belül sem. A CCTV állami propaganda műsorszolgáltató például a közösségi médiában is bírálta az állítólagos férfiassági válságról folytatott vitát: Az oktatási rendszer nem a férfiak és nők ápolásáról szól, hanem a felelősségvállalási akarat fejlesztéséről.

„A világ sokszínű. A hetero férfiaknak ezt csak el kellene fogadniuk.” – írja egy netező. Egy másik teljes öniróniával pedig reflektál rá: „Amint a külföldi média felveti a témát erről, valóban bolondot csinálunk magunkból az egész világ előtt.”