Italautomata fotók hódították meg az Instagramot

Minden egy téli éjszakán kezdődött, egy japán város, Wakkal közelében.

Eiji Oshashi épp hazafelé tartott, ám útközben egy hóvihar kapta el, így alig látott. Kimerült is volt, sötét is, csak a felhőket és a havat látta maga előtt, teljesen az elveszettség érzése vett rajta erőt. Próbált araszolni a hóban, de teljesen bizonytalanul. Egyszer csak egy világító kék foltot látott... Azonnal beazonosította, hogy az csakis egy italautomata lehet!

Ahogy közelebb ért, már egyből tudta, hogy hol van. Sarokról sarokra araszolt a kivilágított automaták mellett és szép lassan hazaért.

Ahogy a 65 éves fotós meséli, ez volt a japán italautomaták felfedezésének éjszakája –legalábbis számára. Addig mintha szellem vezérelte volna, hogy merre menjen haza tizenhárom éven keresztül, azért tette oda az automatákat. Eiji Ohasi azonban nem így gondolta. Ő épp fordítva látja.

A figyelem középpontjába a néma eladókat helyezte, amelyek a fogyasztói társadalomban olyan természetessé váltak.

A viharban megértette a megszokás erejét, és hogy arra kell koncentrálnia, hogy mindig itt legyen a jelenben, így a munkája fókuszába a fizikai valóság, az automaták kerültek.

Japánban rengeteg, 2.3 millió italautomata működik. Mindegyik ugyanúgy néz ki, akárhol is van: egy kivilágított doboz, amiből hűtött és meleg italokat lehet vásárolni néhány apróért. „Ez már a japán kultúra része. Bízhatunk benne, hogy bárhol járunk, ezt a komfortérzést megtaláljuk”, mondja Eiji Ohashi. Egy másik interjúban így vall kedvencéről: „Már nem csak egy doboznak, inkább egy lénynek látom. Melegség árad belőlük.”

A képein megjelennek Japán különös helyein álló automaták is, illetve különböző helyzetekben. Magányos automata a helyekben, társakkal a mezőn, benzinkúton... mint lámpások a városokban, hegyekben, világítanak az utazóknak.

A képek bemutatják azt a luxus-érzést is, hogy – míg máshol a világban még az iható vízért is harc dúl – a luxus mindenütt jelen van, ha esik, ha fúj.

Eiji Ohasi autodidakta fotós. Postai dolgozóként életbiztosításokat értékesített, ami annyira jól ment neki, hogy több szabadságot kapott mindig, mint egy átlagos japán dolgozó. Így tudott több, mint két hetet szabadságon lenni és ezt mindig utazásra használta ki. Volt a Himalája lábainál, Nepálban, Tibetben. A túráin mindig lefotózta a lábnyomait, amit a hóban hagyott. Ezt 2007-ig csinálta folyamatosan. Az első fotóskönyvében ezt jelentette meg és díjat is nyert vele.

Ezután fedezte fel az italautomatákat. Folyamatosan képeket készített róluk. Most már így is ismerik őt, hogy ő az a férfi, aki italautomatákat fotóz. Volt már kiállítása Párizsban, Rotterdamban, Tokioban. Több kötete is megjelent. Egy behavazott italautomatáról készült képe a londoni aukción 4.5 millió yen-ért (36.000 Euro) kelt el.

Ha az italautomatáknak lelke volna, bizonyára hálásak lennének neki. Ohashi által művészeti tárgyakká avanzsáltak, valóságban csak a kereskedelmi formák ivadékai...

Akihiro Iwata a japán Suntory italautomatákat üzemeltető vállalkozás szakembere Tokióban ül az irodájában. A Suntory hozzávetőleg 400.000 automatát működtet az országban, ezzel a második legnagyobbként az amerikai Coca-Cola török leányvállalata mögött, amely 700.000-es számával a vezető. „A japán üdítőüzletben az automatákból történő értékesítés a teljes értékesítés kb. 30%-át teszi ki” – mondja.

„A Suntory történelme 120 éve kezdődött, akkor még alkoholos italokkal, azonban az üdítők egyre jobban átvették a piacot. Ekkor hozta a Coca-Cola a szénsavas limonádéját Japánba, és felpörgette annak keresletét. Az automatáink mint néma katonák a harcban, úgy álltak az út szélén tovább.”

Miért szeretik ennyire a japánok az automatákat?

Egyrészt praktikus, másrészt biztonságos, harmadrészt bizony volt idő, amikor minden gyártó részesedett a piaci eladásból. Az első italautomatákat a Coca-Cola 1962-ben állította fel Japánban. A hetvenes években jött a hideg és meleg italt is kiadó automata. A kilencvenes években kerültek magánkézbe az automaták, amelyeket a magánemberek bérelnek az üdítőipari cégektől. Az automatákat kibérlik, de a cégek végeznek mindent: javítják, karbantartják, feltöltik és összegyűjtik a pénzt. Az üzemeltetőnek csak azt kell megmondani, hova szeretné kitenni az automatát. Mondatjuk, az utcasarkokért, forgalmas csomópontokért folyik a harc, mindenki oda szeretne kitenni automatát, azonban van, akinek csak egy elhagyatott terep marad, ám ott is megél az automata!

„Az italautomaták fellendülésének vége van” - mondta egy interjúban, Calin Dragan. A Coca-Cola palackozók Japán elnöke megígérte, hogy a Coca-Cola kibővíti gépeit, de inkább visszavonás figyelhető meg. Pontosan figyelik, hogy melyik automatáknál hogy alakul a fogyás és amelyik nem teljesít, azt bemondják. A pandémia idején is csökkent a forgalom, hiszen sokat otthon maradtak, így nem vásároltak az automatákból” mondja Iwata.

Eiji Ohsai tisztában van a gazdasági viszonyokkal, ám azt mondja, az automatákat nem gazdasági érdekből fényképezi, de annak örül, amikor az ipart biztonságban látja. A legújabb könyve, a „Road Side Lights Seasons: Winter” viszont a Coca-Cola reklámanyagai közé tartozik.

Szereti az automatákhoz fűződő emlékeit. Felidézi, milyen volt 2011 októberében – 7 hónappal a romboló cunami után – Japán keleti partján. Mindenütt romok, mindenütt pusztulás, de az automaták ott álltak és sugározták felém, hogy ott vannak velem – mondja Ohashi.

Szeretetteljes gondolatok, de mindaz szeretetteljes, ahogy az automatákat fotózza, nem kímélve se időt, se pénzt.

A barátai ismerik a hobbiját, néha ők ajánlanak neki automatát. Alacsony fényérzékenységet, hosszú expozíciós időt állít be. 5-6 perc és kész. Körülbelül másfél órát vesz igénybe, mire a modellekről elkészül a megfelelő fotó. Utoljára a tokiói Szivárvány-hídnál fényképezett automatát, és még mindig sok tennivalója van. Nem járt még a déli szigeten Kyushu-n, valamint a Honshuh fősziget nyugati részén fekvő Hokuriku-régió is a bakancslistán van. „Okinawában még nem jártam túl gyakran, így a gyűjtemény még nem teljes”. Japán minden részéből szeretne képet, „élete feladatának” nevezi a missziót. Ezt mondja: „Az embereknek látniuk kell, hogyan ragyog Japán!”

Még több info: Eiji Ohashi Instagram-oldala